Hannah vagyok, amíg a halál szét nem marja belső énemet...
Vannak, akik azt mondják, a halál után csak az üresség vár bennünket, de én egyszerűen tudom, hogy van élet a halálon túl, egyszerűen muszáj lennie! Elég sokat foglalkoztat ez a gondolat, és azt hiszem, mindnyájunknak foglalkoznunk kellene vele. Mi van, ha mindvégig hazugságban éltünk, ha az életünk felért egy rakás szarral? Cselekednünk kell, mert az idő fogy...
Azt hiszem, miután egy ember meghal, a szerettei elbúcsúznak tőle, eltemetik, és elfeledik... én viszont azt akarom, hogy ez ne így legyen. A halottak is élnek! Más kérdés, hogy nem közöttünk...
Vagy ismét tévedek? A halottak közöttünk élnek? Szellem alakban? Esetleg új testbe születnek?
Ismerek olyanokat, akik azt vallják, ha egy ember meghal, állat formában születik újjá, és hogy vannak az életben erre utaló jelek; mmint, hogy milyen állat leszel "második életedben".
De van olyan, hogy második élet? Kapunk esélyt rá? És ha igen, mindenki, vagy csak néhányan?
Ha ez valóban igaz is lenne, az biztos, hogy én nem akarnék élni ezzel a második lehetőségel. Milyen élet az, ahol mondjuk légyként kell leélned az életedet? Ahol a napjaid azzal telnek, hogy szarról, szarra szállsz, betegségeket terjesztesz és egy óvatlan pillanatban lecsapnak.
Ez is bizonyítja azt, hogy ez egy oltári nagy hülyeség; ez az egész állathistória! Mi van, ha állatként is meghalsz? Újabb állatként születsz újjá?
Elég bizar a gondolat, hogy négylábon, farokkal, vagy petékkel szaporodva kelljen élnem!
A szárnyakat azonban bármikor bevállalnám!
Szárnyakkal élni, olyan lehet, mint amikor tudod, hogy bármit megtehetsz. Ha akarod, átszárnyalhatod a kontinest, vagy egy másikra repülhetsz.
Mi az, amiről lemondanál, hogy szabad legyél?
Otthagynád az iskolát? Elhagynád a barátaidat? A családodat?
És arra nem gondolsz, hogy ez a legjobb nekik? Ha nem vagy közöttük? Hogy talán fel sem tűnik nekik, hogy elmentél?
Ki akar egy ilyen világban felnőni, ahol már a gyerekek is hazudnak?
Hol van az a gyermeki ártatlanság, a hit, ami egy kisgyermekben fél évszázada még megvol?
Tovatűnt...
Az emberek kiölték belőlük, belőlünk....
"Szabadítsd fel magadat a szárnyalásra! Szép álmaid felemelnek, csak dobd le, önként vállalt bilincseid. "
2009. július 21., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése